Sötét tánc- 13. fejezet

13. fejezet
Sting- It's Probably me (feat. Eric Clapton)

Amikor Jerome meghallotta a víz csobogását óvatosan kinyitotta az ajtót, és belépett. A zuhanyfülke tejüveg ajtaja nem engedett nagy rálátást, szerencséjére, és amúgy is csak a ruhákat akarta kivinni.

Amikor a vízcsobogás zaján át meghallotta, hogy Vijja énekel nem tudott nem mosolyogni. Ő is szerette ezt a dalt.

Amilyen halkan csak tudta összeszedte a lány vizes ruháit és kicserélte őket azokra, amiket még Frani hagyott itt egy küldetése alkalmával.

Frani egy Mexikóban élő féldémon boszorkány volt. Jó barátok lettek, amikor megmentették egymást azon a küldetésen.

Amilyen halkan jött, úgy ki is sétált. Fogta a vizes ruhákat, és a kandalló mellett kiterítette őket száradni. Nem fenyegette az a veszély, hogy akár egy szikra is kipattan, és kigyullad a ház. Ezt Frani elintézte neki.

Ahogy ott ült a sötét szobában, amiben az egyetlen színt a piros kabát és sapka jelentette, felrémlett benne, hogy nem lenne e jobb, ha mindent elmondana a lánynak.

-Meg ne próbáld- szólt egy hang a háta mögött.

-Micsodát? –kérdezte a frissen érkezett Azazelt.

-Ne mondd el neki kicsoda. Még ne.

Azazel lehuppant a Jerome melletti fotelba. Csettintett egyet mire a kezében megjelent egy töltött whiskeys pohár, az asztalon pedig egy félig telt üveg.

-Hidd el- kortyolt bele Azazel az italba- Ha lehetne én védeném, és azonnal elmondanám neki az igazat.

-Ki neked a lány?

-Viktória a keresztlányom ha úgy tetszik.

-A kid? –nézett Jerome értetlenül.

-Nem tudok rá jobb szót. Ott voltam amikor megszületett, és Én vittem el a kórházba.  Hidd el, nem volt könnyű megválni tőle. –Azazel meredten bámulta a tüzet, és megelevenedett előtte a jelenet.

Karácsony napja volt.

December 24-e a keresztény világ egy olyan ünnepe, amikor a természetfeletti lények tehetetlenek. Ez az a nap, amikor egyikük sem szól bele a világ történéseibe. Ha úgy jobban tetszik, vakká válnak.

Ezen a napon Haniel a földre látogatott, és megszülte gyermekét. Zel is szerette a lányt, olyan volt mintha a kishúga lett volna. Még emlékszik rá, amikor a kis Viktóriát a kezébe adta.

Ott volt Lucifer, Haniel, ő és egy másik valaki, akire nem akart gondolni.

Egy könnycsepp folyt végig az arcán amikor visszaemlékezett arra, hogy hogyan nézett ki a

Két szülő, amikor fogta a gyereket és elvitte.  És neki is fájt elhagyni, piszkosul fájt.

Amikor a kislány szemébe nézett, benne látta a legjobb barátja, és fogadott húga minden vonását. Tüneményes gyermek volt, és olyan erős. Ahogy a kis kezével megfogta az ujját, és azzal a két őzike szemével a szemébe nézett. Olyan kicsi volt, olyan törékeny, és mégis… Sokkal erősebb volt, mint akkor Azazel. Ahogy rápillantott, mintha tudta volna, hogy mi történik. Hogy most elhagyják, de nagyon nagyon szeretik.

Még Azazel démon szíve is meghasadt, amikor a csöpp kislányt a kórház előtt hagyta. Azelőtt, és azután sem zokogott soha. De akkor…

-Jól vagy?- zökkentette ki az emlékeiből Jerome.

Zel az arcához kapott és letörölte a kóbor könnycseppet. –Nem. Nem vagyok.

Minek játssza itt a nagymenőt? Jeromeot úgysem tudta volna becsapni. Átlátott rajta, mint az üvegen. Ezért is voltak olyan jóban.