Sötét tánc- 7.fejezet

 7. fejezet

-A francba Gabe! Vakard le rólam valahogy ezt a nőt!

Haniel szinte magából kikelve mutatott a lakosztálya ajtaján kívülre, ahol a megfigyelője állt, és bárhová ment, vele tartott.

-Tudod jól, hogy nem tehetem Hani. –mondta Gabriel megadóan- Nem kellett volna ezt tenned és- de a mondatot nem tudta befejezni, mert a nő félbeszakította.

-Mégis mit? Nem kellett volna szeretnem? Hisz nem is tudok máshogy érezni! Szeretem őt Gabe!

-Angyalok vagyunk. Ez a dolgunk. Szeretnünk kell egymást, és az embereket, de…

-Hisz a te barátod is volt.

-Volt. –bár Gabriel még most sem tudta biztosan, hogy a barátsága elmúlt e teljesen.

Isten tudja csak, szerette Lucifert. Jó barátok voltak, de amikor ő Isten ellen fordult, Gabriel az oldalán maradt és segített Mihálynak letaszítani őt a Pokolba. Még most sem volt biztos benne, hogy helyesen cselekedett, hisz bárhonnan nézte árulást követett volna el. És végül el is követte, azóta is ezért vezekel.

-Gábriel.- Haniel kizökkentette őt a gondolkodásból. A lány arannyal átszőtt kék szemeiben a végtelen Szereteten kívül nem látott mást. Bár amikor jobban megnézte némi dühöt, ami érthető is. Elvégre a gyermeke életére törnek. Melyik anya ne lenne ilyenkor dühös?

Amikor Gabriel visszatért a Mennybe, hogy kiderítse miért is kell a lánynak meghalnia igencsak meglepődött a hír hallatán. Teljességgel letaglózta. De hogy pont Haniel? És Pont Luciferrel?

-Tessék?

-Menj vissza Jeromhoz kérlek és segíts neki.

-Nem segíthetek- vette halkabbra  a hangját a férfi- Nyíltan nem, mert azzal megtagadnám a parancsot amit kaptam.

Haniel szeme kikerekedett. –Miféle parancsot?

Gabriel a padlót nézte. Most hogyan mondja el?- Nekem kell vezetnem a kereső csapatot, aki a…

De nem bírta befejezni. Az a lány nem tehet semmiről, semmi rosszat nem tett, csak az a bűne, hogy egy olyan szerelem gyümölcse, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. 

-Akiket a kivégzésére küldenek. - fejezte be Haniel, bár a hangja a mondat végére elhalt.

 Gábriel bólintott és ökölbe szorította a kezét, hogy megnyugodjon. Ránézett a nőre, akinek könnyek szöktek a szemébe és nem bírta tovább. Szorosan megölelte és a fülébe suttogott.

-Esküszöm neked Haniel az Egy Istenre, hogy vigyázok rá. Bebizonyítom, hogy megérdemli az életet, és megígérem neked, hogy nem hagyom, hogy baja essen. A lelkemre esküszöm Haniel. A Lelkemre esküszöm.

Azzal elfordult a nőtől és kisietett a szobából. Elhatározása megingathatatlan volt. Esküje szent volt és sérthetetlen. Addig fogja a keresőcsapatot feltartani, ameddig kell. Láthatatlanul fogja segíteni.

Most pedig ideje felkeresnie Jeromot.

Haniel a szobájában ült, kezében a kis fiolával, amiben Lucifer vére vöröslött. A fejében ezernyi gondolat keringett. Az angyalnő az ajtó előtt az ő őrzésére lett kirendelve.  Nem volt börtönben ugyan, de hiába az aranykalitka, a rács az akkor is rács.

Elővett egy papírlapot és egy tollat, aminek a végét belemártotta a vérbe, majd mielőtt írni kezdett maga elé képzelte az egyetlen férfi arcát, akinek gondolatára vére lángra gyúlt. Akiért dobogott a szíve, akivel megismerte a szerelmet. A koromfekete selymes hajat, ahogy azokba a gyönyörű éjfélkék színű szemekbe hull. Amikor először meglátta, Hanielnek az volt az első gondolata, hogy olyan a szeme, mint az éjszakai égbolt, amin ragyognak a csillagok. Szikrázik a napfényben, és csillog a sötétben.  Maga előtt látta a tetoválását, ami angyali nyelven hírdette bűneit, a vágást a jobb arcán, amit Mihály kardja ejtett.

Amikor így elképzelte őt, a bőre érintését, férfias, sötét, cédrusra emlékeztető illatát, meleg lehelletét a nyakán, a vére azonnal felforrt és az érzékei életre keltek. Ha rá gondolt a szeretet sokkal többet jelentett, mint egyszerű érzelmet. A mindent jelentette.

Fogta a vérbe mártott tollat és írni kezdett.

A Pokolban Lucifer megérezte a saját vére illatát. Felpattant a trónszékből és a baloldali falnál elterülő vadonatúj faragott kőasztalhoz sietett.

Amikor Haniel megüzente neki, hogy megtudták, hogy a gyermekük létezik és meg akarják ölni dühében összetörte az előzőt.

Várt egy kicsit és az írás hamarosan megjelent.

„Csapatot indítanak a kivégzésére. Gábriel vezeti őket, de megígérte nekem, hogy nem hagyja , hogy baja essen. De azt is mondta nyíltan nem tehet semmit. ”

A Lelkére és az Egyre esküdött. „

„Vigyázz rá kérlek! Vigyázz rá”

Lucifer szeme elködösült Gábriel neve említésére. A Mennyben jó barátok voltak. Ők hárman, Zel, Gabe és ő voltak a legjobbak, de amikor választani kellett Gabriel elfordult tőle.

Most pedig ő fog neki segíteni.

-Francokat!- ez nem segítség volt. Gábriel csak vezekelni akar az árulásért. De ha ez kell, hát kihasználja a helyzetet.

Ezzel még a barátjának is vissza tud vágni, és még Azazel is megkapja a maga kis bosszúját.

Visszaírt.

Haniel figyelte ahogy a papíron lassan megjelenik a szöveg.

„Jeromot előbb bíztam meg a védelmével, de elküldtem utánuk Azazelt is. Ő nyíltan szembeszállhat velük”

„Ne aggódj. Nem hagyom, hogy baja essen”

Azzal elfordult a papírtól egy vízzel teli ezüsttál felé. Kezével belekavart a vízbe, ami elkezdett örvényleni majd meglátta benne Azazel képmását.

-Zel!-szólt a tükörképhez.

Azazel a nyüzsgő városi forgatagban sétált, amikor meghallotta Lucifer hangját.

Behúzódott az egyik sikátorba, majd miután megbizonyosodott, hogy egyedül van elővett egy üvegcsét, és a földre öntötte a tartalmát. A pocsolyában hamarosan megjelent Lucifer képmása.

-Hallgatlak.

-A Tanács kivégzőosztagot küldött utána.

-Ez nem jó hír Testvér. Hányan vannak?

-Nem tudom, de van egy kis segítségünk.

Zel a fejét ingatta. Egy segítség a kivégzők soraiban? Hova jut a világ?

-Mégis miféle segítség?

-Egy régi ismerős. Megígérte Hánielnek, hogy feltartja őket, de nem tudhatják meg , hogy segített.

-Vagyis ha lehet, akkor üthetem?- mosolyodott el Azazel.

Lucifer szája ördögi, de igazán ördögien gonosz mosolyra húzódott. –Szerintem élni fogsz a lehetőséggel. Nem is egyszer.

Azazel szája hasonlóan felfelé görbült. Ó, már tudta nagyon jól mi a szitu.

-Gábriel. –mondta elégedett, vészjósló hangon.

Lucifer bólintott. Majd a tükörkép eltűnt. Azazel csak figyelte a pocsolyát, ahogy felszárad, és közben ezernyi fájdalmas mód jutott eszébe, amivel visszavághat Gabenek.

-Kár hogy te nem lehetsz itt Testvér- suttogott bele a sötétségbe. Mivel Lucifer szabadsága kötött, egyszerre maximum két-három napot tud egy évben a földön tölteni, addig Azazel és a többiek már sokkal többet, hála Lucifernek, aki levette róluk az Angyali átkot. Csak magáról nem volt képes. Őt, Első Lázadóként, Isten vérével kötötték meg. De a többieket nem. Így most Azazel volt az, aki helyette is ellátja annak a suhancnak a baját.