14. fejezet
Vijja kilépett a zuhany alól. A forró fürdő megtette
hatását, jobban érezte magát, mint valaha. Meglepetésére a ruhái eltűntek, és
újak kerültek a helyükre.
Mosollyal nyugtázta, hogy Jerome tényleg tart női ruhákat,
ráadásul pont passzolnak is méretben. Aztán elkomorodott. Mert ha Jeromenak van
valakije, akkor elfelejtheti. Szeretett harcolni a férfiakért, de hogy más
szerelmét elvegye, ez számára abszurd gondolat volt.
Kilépett a szobából és elindult felfedezni a házat. Két
szobával arrébb megtorpant, amikor beszélgetést hallott kiszűrődni. Aztán
nevetés hangjait hallotta. Nahát, Jerome tud nevetni? Ezt látnia kell.
Halkan bekopogott, majd benyitott.
A Szoba puritán berendezése meglepte. Ahhoz képest, ami a
vendégszobában volt, az a hely pont az ellentéte. Sötét, kicsi, legalábbis
annak tűnt, és rettenetesen üres.
A kandalló előtt két karosszék, egy dohányzóasztal, rajta
egy fél üveg whiskey.
-Helló.
A két férfi felé fordult. Jerome szinte azonnal komolyra
vette a figurát, míg a másik fickó, az aki a parkban a segítségükre sietett,
hatalmas mosolyt villantott felé.
-Üdv kislány!
Kislány? Már megint lekislányozták. Hú de utálta az ilyet,
még akkor is, ha csak kedveskedésnek szánták.
-Rég nem vagyok kislány. –hívta fel a férfi figyelmét.
-Elnézést, hölgyem.- nevetett a férfi- Nem akartam
megsérteni. Whiskeyt?
Azzal választ sem várva nyúlt az üveg és egy harmadik pohár
után, amit ki tudja honnan vett elő, és már töltött is. Felállt és odanyújtotta
Vijjának.
-Tessék. Felmelegít.
Vijja felnézett a férfi kék szemébe. Furcsa érzése támadt,
mintha már látta volna valahol. Méregette és próbált emlékezni, de csak nem
jött rá. Elfogadta a poharat, és felhajtotta az italt.
-Köszönöm. – kikerülte a férfit, és újra töltött magának.
Amikor lehajolt az italért a keze véletlenül hozzáért Jeroméhoz. Egyszerre
nyúltak az üveg után. Egyetlen pillanatig értek egymáshoz, amikor Jerome
visszarántotta a kezét, mintha megégette volna magát.
-Sajnálom- mondta a férfi.
Vijja nem értette, mégis mit?- Köszönöm a ruhákat.
-Örülök, hogy jók lettek.
-A Barátnődé?
-Nem. – Jerome nem is értette, miért kezd el magyarázkodni.
Mint egy siheder kölyök az első randin. – Nem barátnő, csak egyszerű barát. Ha
erre jár, akkor itt szokott aludni nálam, ezért vannak itt a ruhái. - Aztán
inkább befogta a száját, amikor rájött, hogy milyen ostobán nézhet most ki.
Azazel folytott nevetése sem segített méltósága megőrzésében.
Vijjának imponált a férfi viselkedése. Milyen aranyos,
amikor zavarba jön-gondolta és ő is elmosolyodott, miközben rásandított a
mögöttük álló férfire, aki nagyon nehezen tartotta magát, hogy ne nevessen
hangosan.
-Imerjük egymást?- nézett rá kérdőn Vijja, mire a férfi egy
pillanatra megmerevedett, majd visszatért laza testtartásához és kezet nyújtott
a lánynak.
-Talán egy másik életből hölgyem. A nevem Zel.
-Zel, érdekes neve van.
-Csak becenév. Alexander. De a Zelt jobban szeretem.
-Értem. Viktória. De a Vijját jobban szeretem. - nevetett rá
a lány, amitől Zel szíve összefacsarodott.
Bár más életük lett volna. Bár a saját családjában
nevelkedhetett volna. Ő lett volna a legjobb nagybácsi a világon. Nos, majd
most behozza a lemaradást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése