Valentin eperszósszal

Valentin eperszósszal

Avagy a macskák, Pax és egy epertorta

                                       

Szögezzük le az elején. Tudok főzni, sütni meg még inkább, és még szeretem is csinálni. Ráadásul még csak nem is maszatolok! A macskákat is szeretem, sőt, nekünk is lett egy.

Ki gondolta volna, hogy életem első, mármint ELSŐ Valentin napját mégsem fogom úgy ünnepelni, ahogy illik?

Szóval, hogyan is kezdődött? Ja, igen.

Lett egy macskánk. Az utcán találtam, és nem bírtam a kis maszatos, loncsos gombócot otthagyni az esőben. Annyira aranyos volt, és olyan kis bánatosan nézett, mint a Shrekben Kandúr. Hazavittem, megtörölgettem, adtam neki enni, és elneveztem Kajlának.

Vérbeli kandúr, már nem kicsi, de még nem felnőtt. Fekete, egy fehér folttal a mellén, és egy fehér zoknival a jobb első mancsán. Shadow is azonnal megszerette, szerencsére kölcsönös volt a vonzalom.

Így éldegéltünk hármasban, amikor február 14-e közeledvén elhatároztam, hogy meglepem Shadowt egy Valentin napi, magam összeállította vacsorával.

Előtte való nap bevásároltam mindent, aztán 14-én reggel Shad elment, én pedig nekiálltam az étel elkészítésének, hogy este csak meg kelljen melegíteni.

Míg felszeltem a hagymát, addig melegedett a víz, majd bele a zöldségek, egy kis hús, és már csak a levestészta marad.

Közben befűszereztem az oldalast és megkentem mézzel, amitől nagyon szép színt és kellemes ízt fog kapni, és még ráborítottam egy kis barbeque szószt is. Sütő be éééss….Csengettek.

-Ez meg ki lehet?- kinyitottam az ajtót, és Dawn állt előttem, kezében egy macskahordóval.

-Szia Pax! –nevetett rám.

-Helló! Gyere be!

-Jajj ne haragudj, nincs időm. – nevetett tovább. –Vigyáznál Nasira? Greggel –a férjével- elmegyünk, de Nasit nem hagyhatom otthon.

-Miért?

-Mostanában megrágcsál mindent, ami elé kerül, nem figyeltem, és megrágta az aszparáguszt. Szerencsére már nincs baja, mert hamar elvittem orvoshoz, de nem szeretném, ha megint megtörténne.

-Kitetted az aszparáguszt?

-Persze! De nyugodtabb lennék, ha figyelne rá valaki. – Olyan szemekkel nézett rám, egyszerűen képtelen voltam nemet mondani neki. Átvettem Nasit, és mielőtt kiengedtem a kosárból a vázámat bevittem a hálószobába. Kajla miatt csak olyan zöld növényeim vannak, ami nem árt a macskának. Van három cserép búzám, macskamentám, szóval olyan, ami nem veszélyes rájuk nézve. A többit meg úgyis ablakon kívül tartom.

Reméltem, hogy Kajla és Nasi meglesznek egymás mellett, szerencsére az első ismerkedős pofontól eltekintve sikeres volt a bemutatkozás. Gondoltam hagyom is őket.

Visszatértem a konyhába. Előkészítettem a varázslatos Csokoládés- eperhabos torta hozzávalóit.

Szépen kimértem mindent, és már hozzákezdtem az összeállításhoz, amikor valami nagy csörömpöléssel és macskanyávogással kísérve eltörött. Futottam az előszobába, és az egyik búza a földön feküdt, a föld szétszórva, az alatta lévő víz kiömlött és beitta a szőnyeg. Na jó, mindegy, balesetek előfordulnak. Feltakarítottam. Épp vittem ki a szemetet, amikor

-A hús!

Azonnal rohantam, és reméltem, hogy nem égettem oda az oldalas. Nem mondom, hogy füstölt…de az is biztos, hogy nem piros színt kapott. Kicsit levakargattam, a fekete kérget, alatta azért egész tűrhető maradt.

Szóval nekiláttam a tortának. Épp a kakaóport mértem ki, amikor Kajla elrohant a lábam alatt, nyomában Nasival én meg úgy megijedtem tőlük, hogy elejtettem a dobozt.

A  kakaó persze szétszóródott a földön, de nem baj, fel lehet takarítani.

Itt még nem is voltam mérges. Kitessékeltem a két cicust, odadobtam nekik egy játékot, és visszatértem a sütihez. Tészta kikeverve, megsütve, gyönyörű lett! A könnyem is kicsordult szinte annyira jól sikerült!

Az eperhabhoz elővettem a mirelit epret, más sajnos nem volt, és a mosogató fölé tettem, hogy lecsöpögjön. Minden a helyén volt már, csak a tejszínhabot kellett felverni, belekeverni a zselatinos eperturmixot és igazán szép tortám lett volna.

Lett volna. Ha a két macska nem a konyhában akart volna kergetőzni. Mert beszabadult mind a kettő. Nasi felugrott a konyhaasztalra, mire levettem addigra Kajla megrágcsálta az olvadó epret. Kajlát levettem, Nasi megkóstolta az egyik húst, mire megfogtam mindkettőt, és grabancuknál fogva kitettem, és bezártam a konyhába vezető ajtót.

Átmostam az epret, kivettem azt az egy húst, amit Nasi megkezdett, Majd letakarítottam a konyhapultot.

Már a zselatinos eperdzsemet készítettem, amikor beugrott, hogy régen nem hallottam a macskákat. Reméltem, hogy alszanak.

Épp csak résnyire nyitottam, ajtót, de ennyi is elég volt, hogy Kajla berobbanjon. Felugrott a pultra, én majdnem elestem, lerántottam az egyik fazekat, amiben a zselatinos eper maradéka volt, ezt használtam volna a hab alatti lekváros rétegnek, és az egész a földön találta magát.

Kajla szintén megijedt, és olyan iramban hagyta el a konyhát, ahová eredetileg be sem jöhetne, hogy a járólap is porzott utána.

Épp ezért fogtam a két macskát, és mindkettőt betettem a saját macskahordójába.

-Elég volt! Itt maradtok, ameddig nem végzek a konyhában!

Mérges voltam, persze, de bántani nem tudtam volna őket. Bekötöztem a kezem, mert piszkosul fájt ahol ráömlött a dzsem, aztán vissza a konyhába, újabb takarítás.

Mire megint letisztogattam a helyet, a „dutyis gombócok” rázendítettek a „Börtön ablakába” című sláger macskaváltozatára.

Megesett a szívem rajtuk, ezért kimentem a nappaliba, és kiengedtem őket. Gondoltam van még időm, majd játszok velük, és akkor megnyugszanak.

Viszont annyira belemelegedtünk a játékba, hogy nem vettem észre milyen késő is van már.

Rohantam a konyhába, a zselé megdermedt, a tejszínhab megmelegedett, kapkodtam a fejem, hogy mit csináljak először.

Annyira akartam mindennel időben végezni, hogy semmi nem sikerült.

A hab folyós maradt, a zselatint újramelegítettem, és bugyogni kezdett,  a habba szánt adag még a turmixban volt. Azt sem tudtam merre áll a fejem, amikor rájöttem, hogy nem tortát, hanem pohárkrémet készítek inkább. Akkor nem baj ha folyik a hab.

-Viszont akkor ez nem jó.- néztem a turmixot, és…beindítottam.

Csakhogy elfelejtettem visszatenni rá a tetőt, az eper pedig 360 fokban beterítette a konyhát.

Ekkor nyílt az ajtó, Én pedig összeroskadva a konyha közepén ültem, és vártam. Már úgyis mindegy volt.

Shadow kinyitotta az ajtót, Még mindig isteni látványt nyújtott, ahogy lezseren a félfának dőlt. Száján pimasz mosoly.

-Ne nevess.

-Nem teszem.  Ígérem. –De nem tudta visszatartani. Azután pedig már én sem.

Felhúzott a földről, és megölelt.

-Jó illata van. –kuncogott a fülembe.

-Szerintem is. –mély levegőt vettem- Meglepetést akartam szerezni. –Ő pedig még jobban kuncogott.

-Sikerült is!

Belemártotta az ujját a tejszínhabba- Hm, finom.

-Kostóld meg az eperszószt is.

-A falról?-csókot lehelt a nyakam bal oldalára- A szekrényről?- a jobb oldalára- Vagy rólad?

Hm. Mindig is jól csókolt. Szenvedélyes, szerető, védelmező. Most is lángra gyújtotta a szívem és a vérem.

-Az igazság az, hogy én is készültem valamivel.

Olyan izgatott lettem, mint egy gyerek Karácsony előtt. – Tényleg?

Kézen fogott, maga után húzott. –Hé várj! És a konyha?

De ő csak villantott egy olyan Shados mosolyt, s húzott tovább.

Kocsiba ültetett, és elhajtottunk. Arra felé mentünk, ahová először, legelőször vitt vacsorázni. Felrémlettek bennem az emlékek, s, hogy azóta mi minden történt velünk.

-Hé! Hová megyünk!

Elfordult egy erdei ösvény felé, a Land Rover megállíthatatlanul vette az akadályokat.

Nem hittem el amit látok, amikor leállította az autót.

-Ez…

-Igen, ez az. –mosolygott.

Az a fa volt, ahol először együtt voltunk. Ahová követett, amikor azt hitte én vagyok a következő áldozata.

A terepjáró hátuljából elővett egy kockás plédet, és egy piknikkosarat. Majd szépen megterített a fa alatt.

Romantikus volt. Igazán romantikus.

-Finom volt. –utaltam a piknik kosár tartalmára.

-És még nincs vége.

Én mondjuk másra gondoltam hirtelen. De ő felállt, és az autó hátuljához ment, és egy nagy dobozt hozott vissza.

-Ez mi?

-Bontsd ki.

Nem hittem a szememnek. Egy olyan epertorta volt, amilyet én akartam sütni!

-Én..

-Ilyet akartál sütni nem?

-Honnan?

-Megtaláltam a receptet. –megsimogatta a hajam, és beleragadt  a keze.

-Au.

-Bocsi, ne haragudj. –kiszedte a kezét, és akkor vettem észre én is, hogy a hajam telement eperszósszal.

Megint összenevettünk.  Ha Kajla és Nasi nem szól bele a dolgokba, akkor két tortát ettünk volna.

De persze nem is az epertorta volt az éjszaka legédesebb pontja… Nyammmi.

A többit pedig már úgyis el tudjátok képzelni.

Szóval ilyen volt az Első Valentin napom. Ha mind ilyen véget ér, akkor azt hiszem, ez lesz a kedvenc ünnepem.