Jerome a fotelba süppedve hallgatta a vendég páros
csivitelését. Tényleg csivitelés volt, mert Zel úgy affektált néha, mint egy
kényeskedő hercegnő, amin persze Viktória rettentően nagyokat nevetett, ami meg
olyan volt, mintha egy fecske csipogna miközben vitorlázik a tavaszi szélben.
Csakhogy Jerome hátán már felállt a szőr ettől a
diskurzustól. Amikor Zel épp rátért volna az eltelt ezer év hódításairól
mesélni ~ Te jó ég! Hogyan jutottak idáig?~ Jerome nem bírta tovább.
- Zel! Neked menned kellene!
A beszélgetés félbeszakad, a két szempár ránézett a fotelben
gubbasztó férfira. A bukott angyal szeme alig láthatóan megvillant a sötétben.
A kandalló fénye a pokol vörös lángját verte vissza benne.
Ám hiába, Jeromot nem tudta meghatni az olcsó trükk, és
mivel távozásra kért egy Lucifernél alacsonyabb rangú démont annak távozni
kellett. Ha akart, ha nem. Így Azazel kénytelen kelletlen búcsút intett a
párosnak, és elviharzott, nem a leghalkabban.
Az ajtócsapódásra még a halottak is felkeltek, olyan hangos
volt.
- Ez nem volt szép tőled. –mondta Vijja, mire Jerome csak
nagyokat pislogott.
- Már bocsi, de ez az én házam, és szeretnék aludni végre.
- De így elküldeni.- Jerome azonban a szájára tette a kezét.
Nem durván, nem erősen, csak épp annyira, hogy ne nyissa ki, és ne kezdjen női
szokás szerint hosszú, férfiakat lekicsinylő cirádásan fogalmazott
mondandójában.
- Kérlek. Már így is hosszú volt az éjszaka. Szerintem neked
sem ártana a pihenés.
Vijja elképedve hallgatta a férfi szavait. Mégsem tudott
azokra figyelni teljesen. Olyan mély fájdalommal teli szemekbe pillantott, már
el is felejtette, pedig nemrégen, pár órája látta őket a sétányon. Arca kemény,
a teste férfias, erős, a keze gyengéd, a szemében viszont annyi a fájdalom,
hogy Vijja szíve fájt, annyira, hogy valóban érezte a fájdalmat, helyette is. Ez
a férfi maga volt a két lábon járó ellentmondás. Mégis, mintha valami
összekötné vele. Furcsa volt, sosem érzett ilyesmit. Még Tamarával sem, pedig
első találkozásukkor nagyon jó barátnők lettek. Annyira, hogy szinte minden
egyszerre történt meg velük.
De ilyen mély együttérzést még vele sem érzett.
- Rendben. Igazad van.
Jerome mélyet sóhajtott, örült, hogy sikerült így elejét
venni egy értelmetlen veszekedésnek. Visszavezette a lányt a szobájába, ajtót
nyitott, és meghajolt, mint egy úriember.
- A szoba a tiéd. Jó éjszakát.
A lány biccentett bement, és már majdnem becsukta az ajtót,
de mégis visszafordult.
- Figyelj. Mit láttam a sétányon?
- Mire gondolsz?
- Az a tüzes valami. Az nem lehetett az, amit láttam.
- Csak majdnem… Csak majdnem.
- Mégis mit láttam?
-holnap majd elmondom. Most kérlek, pihenj le.
Amikor a lány becsukta maga mögött az ajtót Jerome éles fényt
látott a társalkodó felöl. Ellenőrizte a csizmájában a tőrét, majd
lepillantott, és még maga is elámult.
Nocsak, ez a mai nap a meglepetéseké.
- Te meg mit keresel itt?
- Így üdvözölni egy régi barátot.
- Barátja vagy a hóhérnak.
- Tényleg?- a másik férfi vigyorogva fordult Jerome felé.
Uriel magasabb is volt, erősebb is, és titokzatosságban senki nem múlta felül.
Konkrétan mindenki utálta ezért…talán Mihály arkangyalt kivéve. Jerome-ot is csőbe húzta párszor.
- Nos igazából hozzád jöttem.
- Minő meglepetés.- mondta a kerítő éles hangon.
- Ennek örülni fogsz.- mondta az angyal, miközben Jerome egy
pohárba whiskeyt töltött. – Megtaláltam a lélekharangod.
Jerome keze megállt a mozdulat közben. Az amúgy is lassú idő
csak még jobban lelassult, mintha megállt volna. Mióta várta már ezt a hírt?
Száz éve? Ezer éve? Vagy kevesebb volt?
- Hol? Hol van?
Olyan keserves vágyakozás öntötte el, hogy megtudja. Végre!
Itt a szabadulás!
- Azt ugye tudod, hogy nem lesz egyszerű megszerezned?
- Mit érdekel engem, min kell átmennem érte?!
Az angyal szája egy olyan „jó tett helyébe semmit vagy
rosszat várj” vigyorra húzódott. De kit érdekelt ez most?
- Mexikóban van.
- Biztosan nem megint egy kis trükköd?
- Biztosíthatlak, ez most Szent igaz.
- Holnap indulok.
- És mi lesz a kis védenceddel?
A fenébe. Hiszen megígérte…Na mindegy, majd megpróbálja nem
veszélybe sodorni.
- Viszem magammal.
Akkor még nem is
gondolta, hogy ezzel a kijelentésével elkezdődött Uriel szövevényes tervének
első szakasza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése