Prológus
1189-ben II. Fülöp Ágost francia király, Barbarossa Frigyes német-római császár és Oroszlánszívű Richárd angol király elindult a Szentföldre, hogy szent háborút vívjanak Szaladin seregeivel, és Isten nevében kiűzzék őket Jeruzsálem földjéről.
Lovagok százai hagyták el családjukat, jegyesüket, hogy királyuk oldalán hadba vonuljanak a dicsőségért és a jutalomért.
Egy francia nemes egyetlen leánya szerelmes volt a szomszéd földön élő lovagba. A lovag viszonozta a lány érzéseit, már a házasságot tervezték, de a lovagnak kötelessége volt részt venni a háborúban. A lány hűséget fogadott a férfinek és megígérte neki, hogy várni fog rá, és senkinek nem adja oda magát addig, míg szerelme vissza nem tér. Cserébe ő ugyanezt kérte,aztán a férfi elment.
A lány 3 évig várt,minden nap imádkozott és reménykedett, hogy szerelme épségben hazatér. Végül aztán egy szépséges nyári napon hír érkezett. A lovag megérkezett.
A lány sutba dobva minden jó modort saját lábán futott a szomszédos földre, ám az, amit élete legszebb napjának hitt a legborzasztóbb rémálma lett.
A lovag valóban hazatért, de nem volt egyedül. Feleségül vette egy nemes lovagtársa ifjú leányát és már gyermekük is volt. Az ifjú feleség pedig már várta a következőt.
Amikor a lány számon kérte a lovagon hűtlenségét az kinevette őt, öregnek és csúnyának nevezte. Ekkor a lány arcul csapta, mire a férfi dühbe gurult. Leteperte a lányt, befogta a száját, és magáévá tette a mocskos földön, és amikor végzett kihajította őt az erdőbe.
A lány bosszút fogadott. Elment a közelben élő javasasszonyhoz, és tanácsot kért bosszúja beteljesítéséhez. A javasasszony azt mondta neki, másnap éjfélkor menjen be az erdő legmélyére és kérje a szellemeket, hogy segítsék őt, hogy lemossa magáról a gyalázatot amit a lovag tett rajta. A lány így tett, aztán hónapokig nem látta senki.
Már el is felejtették, hogy létezett, a lovagnak megszületett a második gyermeke is, és a lovag éppen ünnepelt harcostársai körében amikor szörnyű halálsikoly rázta meg a kastély falait. A férfiak egyszerre ugrottak fel az asztaltól és kardot rántva futottak a hang irányába. A szemük elé táruló látvány szörnyű volt.
A lovag feleségének és újszülött gyermekének vére áztatta a szoba falait. Mindenhonnan tépett húscafatok és vörös vér csepegett, még a háborúban sem láttak soha ily szörnyű és rémisztő látványt .
Hangos szó törte meg a fagyos csendet. Az udvar felől érkezett. A lovagok fele egyszerre vetődött az ablak irányába, míg a többiek az udvar felé futottak, hogy kézre kerítsék a gyilkost.
A fagyos füvön azonban csak egy hófehér ruhába bújt fehérhajú nő állt, akinek arcvonásaiban a lovag felismerni vélte elárult kedvesét.
-Nézzétek a ruháját!-súgta az egyikük.
-Véres.-válaszolta a másik.
-Halld a szavam lovag! Elárultál, ezért most bosszút állok rajtad és a családodon! Minden generációból két gyermeket és egy asszonyt viszek a halálba, amíg a családod végleg ki nem pusztul! Bosszúm lesújt minden nemzedékre és soha nem lesz nyugtotok! Soha!
Azzal a lány megfordult, nyomában tejszínű köd szállt a tavaszi tájra ám a lovagok az balakból látni vélték, hogy hófehér farkas képében tűnik tova a teliholdas éjszakában.
A lovagok titoktartást fogadtak a látottakról, pár hónap múlva felkötöttek két tolvajt akiket megvádoltak ezzel a gyilkossággal is. A lovag újra megnősült, de az bosszú utolérte és mégegy gyermekét eltemette.
Nem sokkal később a lovag meghalt, nem nemzett több utódot, de legidősebb gyermekét is elérte a fehér farkas átka.
A legenda úgy tartja, a fehér farkas bosszúja máig kísérti a családot.
A nevem Léon Noire. Nyomozó vagyok a párizsi rendőrségen, és magam is legendának tartottam ezt a történetet. Ám ha vérfarkas az ember fia, kétszer is átgondolja milyen valóság bújhat meg a mese mögött.
1189-ben II. Fülöp Ágost francia király, Barbarossa Frigyes német-római császár és Oroszlánszívű Richárd angol király elindult a Szentföldre, hogy szent háborút vívjanak Szaladin seregeivel, és Isten nevében kiűzzék őket Jeruzsálem földjéről.
Lovagok százai hagyták el családjukat, jegyesüket, hogy királyuk oldalán hadba vonuljanak a dicsőségért és a jutalomért.
Egy francia nemes egyetlen leánya szerelmes volt a szomszéd földön élő lovagba. A lovag viszonozta a lány érzéseit, már a házasságot tervezték, de a lovagnak kötelessége volt részt venni a háborúban. A lány hűséget fogadott a férfinek és megígérte neki, hogy várni fog rá, és senkinek nem adja oda magát addig, míg szerelme vissza nem tér. Cserébe ő ugyanezt kérte,aztán a férfi elment.
A lány 3 évig várt,minden nap imádkozott és reménykedett, hogy szerelme épségben hazatér. Végül aztán egy szépséges nyári napon hír érkezett. A lovag megérkezett.
A lány sutba dobva minden jó modort saját lábán futott a szomszédos földre, ám az, amit élete legszebb napjának hitt a legborzasztóbb rémálma lett.
A lovag valóban hazatért, de nem volt egyedül. Feleségül vette egy nemes lovagtársa ifjú leányát és már gyermekük is volt. Az ifjú feleség pedig már várta a következőt.
Amikor a lány számon kérte a lovagon hűtlenségét az kinevette őt, öregnek és csúnyának nevezte. Ekkor a lány arcul csapta, mire a férfi dühbe gurult. Leteperte a lányt, befogta a száját, és magáévá tette a mocskos földön, és amikor végzett kihajította őt az erdőbe.
A lány bosszút fogadott. Elment a közelben élő javasasszonyhoz, és tanácsot kért bosszúja beteljesítéséhez. A javasasszony azt mondta neki, másnap éjfélkor menjen be az erdő legmélyére és kérje a szellemeket, hogy segítsék őt, hogy lemossa magáról a gyalázatot amit a lovag tett rajta. A lány így tett, aztán hónapokig nem látta senki.
Már el is felejtették, hogy létezett, a lovagnak megszületett a második gyermeke is, és a lovag éppen ünnepelt harcostársai körében amikor szörnyű halálsikoly rázta meg a kastély falait. A férfiak egyszerre ugrottak fel az asztaltól és kardot rántva futottak a hang irányába. A szemük elé táruló látvány szörnyű volt.
A lovag feleségének és újszülött gyermekének vére áztatta a szoba falait. Mindenhonnan tépett húscafatok és vörös vér csepegett, még a háborúban sem láttak soha ily szörnyű és rémisztő látványt .
Hangos szó törte meg a fagyos csendet. Az udvar felől érkezett. A lovagok fele egyszerre vetődött az ablak irányába, míg a többiek az udvar felé futottak, hogy kézre kerítsék a gyilkost.
A fagyos füvön azonban csak egy hófehér ruhába bújt fehérhajú nő állt, akinek arcvonásaiban a lovag felismerni vélte elárult kedvesét.
-Nézzétek a ruháját!-súgta az egyikük.
-Véres.-válaszolta a másik.
-Halld a szavam lovag! Elárultál, ezért most bosszút állok rajtad és a családodon! Minden generációból két gyermeket és egy asszonyt viszek a halálba, amíg a családod végleg ki nem pusztul! Bosszúm lesújt minden nemzedékre és soha nem lesz nyugtotok! Soha!
Azzal a lány megfordult, nyomában tejszínű köd szállt a tavaszi tájra ám a lovagok az balakból látni vélték, hogy hófehér farkas képében tűnik tova a teliholdas éjszakában.
A lovagok titoktartást fogadtak a látottakról, pár hónap múlva felkötöttek két tolvajt akiket megvádoltak ezzel a gyilkossággal is. A lovag újra megnősült, de az bosszú utolérte és mégegy gyermekét eltemette.
Nem sokkal később a lovag meghalt, nem nemzett több utódot, de legidősebb gyermekét is elérte a fehér farkas átka.
A legenda úgy tartja, a fehér farkas bosszúja máig kísérti a családot.
A nevem Léon Noire. Nyomozó vagyok a párizsi rendőrségen, és magam is legendának tartottam ezt a történetet. Ám ha vérfarkas az ember fia, kétszer is átgondolja milyen valóság bújhat meg a mese mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése