18. Fejezet
Gábriel álla leesett. Tamara? Valóban az a lány, illetve nő
áll előtte, akit keresett? Véletlen lenne? Vagy valami ördögi, vagy netán
angyali játék?
Urielből őszintén bármit képes volt kinézni, de ha az angyal
Tamara karjaiba vetette, akkor annak biztosan oka volt. Uriel látomásai magától
Istentől eredőek, s noha Ő maga ritkán avatkozik bele a dolgokba személyesen,
tippet adhat, merre haladjanak az események.
- Gabe. Mint Gabriel?
- Tessék?- kérdezte az angyal zavartan. Zavar? Talán nem is
ez a legjobb szó. Inkább kész Káosz.
Akkor még ő maga sem tudta, mennyire igaza van.
- Azt kérdeztem, hogy Gabriel? Mint Isten Hírnöke?
Az angyal arcára mosolyt csalt saját neve és titulusa, úgy
hogy ennek a nőnek a szájából hallotta. –Igen. Úgy.
- Nos, akkor. Lenne kedve Isten Hirnökének meginni velem egy
kávét?
- Kérlek ne hívj így. –kérte őt az angyal. A hiúság nem éppen
bocsánatos bűn a mennyek angyalainak, és ha tovább hallja ezeket a szavakat, a végén még bűnbe esik. Az emberek
világa még számára is rejt veszélyeket.
Az a sok érzelem, mindenkit képes megrészegíteni.
- Inkább maradjunk a Gabenél.
- Rendben. –bólintott rá a lány. – Akkor este nyolckor várlak,
ott a sarkon. –mutatott a közeli kis kávéház felé.
- Én azt…
Tamara mosolyt villantott felé. – Nem most. Jelenleg arra
várok én is, hogy bemehessek a múzeumba.
- Veled mennék, ha nem gond.
Tamara csilingelő nevetésének kíséretében vonultak be a
következő csoporttal.
Tamara nagyon jól érezte magát a férfi társaságában. Régen
nem érzett már ilyen erőt maga mellett. Talán csak egy bizonyos személy
mellett, de azt is csak azért mert az volt aki.
Csakhogy Tamara sem volt éppen átlagos ember.
Folyamatosan szemmel tartotta Gabrielt, mert furcsállta az
egészet, ahogy megjelent, ahogy vele tartott, és elfeledkezett arról, akit
keresett. Hacsak nem ő maga volt az.
Ahogy a múzeumban mentek körbe, Gabriel hirtelen
megmerevedett minden ízében. Alig volt észrevehető, és csak egy pillanatig
tartott, de Tamara ugyanúgy megérezte. Ám nem tett, és nem mutatott, semmit,
kíváncsi volt mit keres itt a férfi.
Késő délután volt, amikor kijöttek. Gabe elnézést kért, és
elindult a tömegben, észre sem véve, hogy miután biztonságos távolságba került
tőle Tamara utána ment.
Az évek és a tapasztalat dolgoztak Tamara izmaiban és lelkében.
Annyi ideje már, hogy ennyire izgalmas játszmába keveredett, bár ő maga
választott annak idején, azért az adrenalin száguldása az ereiben mámorító volt
számára.
Sajnos a sok évnyi kihagyás miatt elvesztette a férfi
nyomát.
- A fenébe!- rúgott a falba a kis utcában ahol a férfi nyomát
elvesztette. – há!- Tényleg öregszem! Á!
Az órájára nézett, még pár óra, és végre kiderítheti, mit is
keresett itt Isten Hírnöke.
Este nyolckor már tűkön ült a kávézóban. Tudta nagyon jól,
hogy Gabriel el fog jönni. Elvégre egy angyal nem szegheti meg a szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése