Sötét tánc- 17. fejezet

17. fejezet

Gábriel London utcáit járta. Beleolvadt a forgó tömegbe, már amennyire angyali kisugárzása engedte. Lassan lépdelt, fejét lehajtva. Szőke fürtjeit olykor meglibbentette a lágy szellő, csizmájának sarka egyenletesen kopogott a betonon, míg el nem érte a Baker street 239-et.

Halomban álltak az emberek, épp egy Sherlock-fan találkozó volt, és mindenki egyszerre akart betódulni a múzeumba.

Férfiak és nők abban a fura sapkában, némelyikük pipával, és még a kabát is rendjén volt. Gábriel csak ámult, hogy egy kitalált szereplő hogyan vonzhat ennyi embert, hogy példaképnek, örömük forrásának tekintik, bár tényként kezelte, hogy sir Arthur Conan Doyle nagyszerűen alkotta meg szereplőit.

Minden esetre elég furcsán festett ő a maga fekete szerelésében a sok korabeli jelmezes ember között.

A múzeum kísérője elosztotta a társaságot két részre, és szerencséjére, de inkább Gábriel közbenjárásának köszönhetően, a felhördült tömeg szép nyugodtan megegyezett és mindenki kivárta a sorát.

Az angyal szeme végigpásztázott mindenkin. Egy apa, aki az elméjét tartja karban a történetekkel, egy iskolás lány, aki emiatt jelentkezett a rendőrségre, egy fiú, aki csak szereti a rejtélyeket, és még sok hasonló ember. Gábriel csak mosolygott, hisz ennyi reményteli szív minden angyal szájára mosolyt csal.

- Tán vicces valami?

A csilingelő hang a füle mellett szólalt meg. Az angyal felpattant, és hirtelen azt sem tudta mi történt. Hogyan lopózhatott valaki így mellé? Hiszen éreznie kellett volna a jelenlétét.

A lány ahhoz a korláthoz támaszkodott, ahol az előbb Gábriel is könyökölt. Kezét karba tette, egyik lábát a vasnak támasztotta. Zöld szoknyája térd alatt fodrozódott, fekete harisnya volt rajta és magassarkú bakancs. Szőke haját piros, kötött svájci sapka alá rejtette, és ugyanilyen színű kabátot viselt. Összességében vidám, mégis elegáns hatást nyújtott, nagy zöld szemei pedig kíváncsian tekintettek az angyalra.

- Nem, félreérted, nem rajtuk mosolyogtam, hanem velük.

- Velük?- a lány oldalra fordította a fejét, mint a kiskutyák, amik valami olyat látnak, ami érdekli őket. Gábriel újra elmosolyodott, mert nagyon aranyosnak találta ezt a reakciót.

- Igen.- mutatott rájuk- Nézd őket. Egyszerűen már attól boldogok, hogy a ház előtt állnak, és ha bemennek, akkor teljesül a leghőbb vágyuk. Sokaknak változik majd meg az élete a látogatás után. Ez pedig jó dolog.

- Érdekes egy fazon vagy. –nevette el magát a lány. –Még nem találkoztam hozzád hasonló motoros, vagy gót..nem is tudom milyen szerelés ez. Szóval olyannal, aki nem neveti ki őket.

Gábriel hogy hogy nem, de fülig pirult, szinte érezte, ahogy ég az arca. Visszaült a korlátra, és tovább figyelte a tömeget.

- Vársz valakit?- kérdezte a lány. Ahogy Gabriel hallgatta, a hangjában mindig ott volt valami vidám felhang, amitől a beszéde olyan volt, mintha kis csengettyűk dallamos zenéjét hallgatná.

- Miből gondolod?

-A viselkedésed erről árulkodik.

Gábriel elámult. A mennyben megjegyezte Tamara aurájának lenyomatát, de ezen a lányon ezt nem látta. Vagy nem nézte meg rendesen.

- Mi vagy te?- kérdezte elképedve a lányt, mire az elmosolyodott és felnézett az angyalra.

- Kriminológus vagyok.

A férfi teljesen elképedt. Egy ilyen fiatal lány? Látszódhatott rajta, hogy nem tudja hová tenni, hisz a lány már fülig érő szájjal nevetett.

- Nyugi. Mindenki így reagál elsőre. –Azzal ellökte magát, és Gábriel most látta meg igazán, hogy a lányzó legalább 180 centi magas. – Ha leveszed azt a ronda napszemüveget talán be is mutatkozom.

Gábriel szinte azonnal eleget tett a kérésnek, bár azt a szemüveget direkt viselte, hisz az angyali ragyogást egyedül a szeméből nem tudja rejteni. Mégis. Muszáj volt eleget tennie a lány kérésének.

A szőke lány belepillantott a ragyogó kék szemekbe, és hirtelen úgy érezte, mintha az övé is megcsillant volna a férfiében. Elámult attól a békés érzéstől, ami ebben a pillantásban volt. Kezet nyújtott, ahogy ígérte.

- Tamara vagyok.

Ez volt a perc, amikor Gabrielben felfordult a világ. Ezer és egy kérdés száguldott végig az agyán, és semelyikre nem volt válasz. Jelenleg.

- Gabe.