Farkasok éneke- VIII. fejezet

VIII. fejezet

Shadow ájuldozva nézett a rohanó lány után és fájt a szíve, amiért nem látja őt soha többé. Aztán megérkeztek az alfák és Logan Lawson, amikor meglátta halott fiát vérbe fagyva feküdni a földön Shadow torkának ugrott, és addig szorongatta, míg a férfi a vérveszteségtől és levegőhiánytól eszméletét vesztette.

Shadow azt hitte meghalt és a pokolba került életében elkövetett bűneiért. Meleg volt, nagyon meleg, mintha két máglya között ült volna, minden egyes lélegzetvétel nehéz volt, a forró levegő égette a tüdejét. Karjai elnehezültek, csuklói súlyos bilincset tartottak.

A tűz meleg volt, a föld mégis hideg maradt a térdei alatt, furcsa testhelyzet, gondolta, mintha sziklához lenne kötözve.

A sebeit ellátták, Valószínűleg azért, hogy mások előtt végezhessék ki.

Nehezen nyitotta ki a szemét. Mintha a szemhéja fel lett volna dagadva. Amikor megmozdult a láncok mély hangon csörögtek.

Egy kőbe vájt cella falai közt volt. Furcsa kettősség jellemezte az egészet. A kőfalat ittott benőtte a moha, nedves és nyírkos volt, a föld hideg, mintha valami középkori cella lenne, ellenben a rácsok kemény acélján megcsillant a fáklyák fénye, a bilincs edzett acél láncai erősen tartották a kőfalhoz szegezve.

Szemben vele a ravatalon, virágos díszek közt ott volt Duncan Lawson holtteste, körülötte nők sírtak és férfiak esküdtek bosszút.

Akkor még él. Él, de szörnyű halál vár rá. Nemsokára. És ő sohasem fog ilyen temetést kapni.

Gyanította, hogy még azért él, mert a Vének bírósága elé akarják állítani példaként az engedetlenségre. De ha ez így van, akkor nem kerülheti el a halált. A bíróság dönt, őt felakasztják és amíg a kötélen vívja haláltusáját a sértett család férfitagja élve kibelezi, aztán a holttestet széttépik és dögevők elé dobják.

A szíve összeszorult a gondolatra.

Nem a halál gondolata szorította, hanem, hogy soha többé nem látja szerelmét, hogy soha többé nem tarthatja a karjaiban imádott kedvesét. De ha az ég leszakad sem hunyászkodik meg többé az árulók előtt.

Ha ily szörnyű módon kell majd a halálba menni, hát legyen. Hisz Pax bosszút fog állni. Tízszeresen is megtorolja azokat a gaztetteket, amiket elkövettek ellenük.

Ahogy kirázta sajgó tagjaiból a fáradtságot a lánc hangosabban csörrent meg mint előtte. Felfigyeltek rá, de már nem érdekelte.

Logan Lawson feltépte a cella ajtaját és megint torkon ragadta. Shadow nem tudott védekezni, a lánc nem volt elég hosszú. A férfit Rex McAvoy és James O'Donell szedték le róla.

-Hagyd Logan! Majd megkapja a magáét, amikor kimondják felette az ítéletet.

Lawsont kivezették a cellából, majd Rex bezárta az ajtót.

-Egy hét múlva a vének összegyűlnek, hogy ítéletet mondjanak feletted. Mindenképp halálos ítélet lesz.

Shadowt meglepte a beszéd hangszíne. Mintha fájdalom és szomorúság bújkált volna abban a hangban. Vagy ...megbánás.

-Boldogan halok meg, mert tudom, hogy lesz, aki bosszút áll rajtatok.

-Ne bízd el magad. Logan kutyákat küldött a lány után és egy véres ruhadarabbal tértek vissza..és ezzel...

Shadowban egy világ omlott össze egyetlen szempillantás alatt. Rex McAvoy kezében az a vérszalag volt, amit ő adott Paxnak.

Nem bírt talpon maradni és összeomlott. Nem sírt, nem folytak a könnyei, annak már nem, akinek meghalt a lelke.

-Nagyon sajnálom fiú.- hajolt le hozzá Rex és a kezébe adta a szalagot. -Nagyon sajnálom.

Azzal magára hagyta Shadowt.

Ki gondolta volna, hogy a városi könyvtárnak van egy rejtett része, ami a vérfarkasok minden feljegyzését, minden krónikáját tartalmazza.

Tegnap előtt éjszaka, amikor menekültem újra összefutottam a férfival, aki Saskia házánál lépet velem először kapcsolatba. Ő volt az aki megmentette anyámat. Az ő egyetlen életben maradt fia volt az apám, vagyis ő az egyetlen élő rokonom, Caedmon, a nagyapám. Aki nem mellesleg egyenlő volt azzal a könyvtárossal is, aki annak idején a kezembe nyomta a bőrkötéses kódexet.

Ahogy futottam a kutyák elől egyszer csak előttem termett. Letépett egy darabot a pulóveremből, és bekente a véremmel, és ugyanezt tette a környező fákkal, így a kutyák bekeveredtek és elvesztették a szagot. Csak azt sajnálom, hogy elvesztettem a szalagot is. Beleakadt egy ágba, de nem volt idő lebogozni róla.

Aztán ide hozott. A könyvtár hátsó részében egy rejtekajtó mögött ott van egy másik világ teljes története a kezdetektől máig.

És ahogy mindenhol itt is a három emelvény, rajta a három Nagy klán ősi kódexével.

A Nagyapám meghagyta, hogy ne tegyem ki innen a lábam, majd ő megtudja, amit kell. Így hát elkezdtem olvasni a klánom történetét. Weylintől, a farkas fiától, Aithneig, aki anyám volt.

Aithne és Kegan mindketten túlélték a Vérholdas éjszakát. Mindketten harcosok voltak, és egymásra találtak. 25 évvel ezelőtt, amikor megfogant az ötlet, hogy bosszút állnak a klán gyilkosain egy kisebb csapattal nekivágtak, hogy megvívjanak velük, de csapdába sétáltak. Valaki elárulta őket és a támadásból véres leszámolás lett.

Aithne megmenekült, akkor már terhes volt gyermekével, vagyis velem. Caedmon biztonságos helyre vitte, aztán kilenc hónappal később megszülettem én, de Aithne belehalt a szülésbe. Caedmon nem nevelhetett fel, biztonságosabb volt, ha nem is tudják, hogy létezem. A terv az volt, hogy megvárja, míg felnövök, é aztán majd ő kitanít.

Az események akkor gyorsultak fel, amikor Shadow megtalált, és kiderült, hogy ő az elveszett Grayson fiú.

Értettem már miért kapta nagyapám a Caedmon nevet. Azt jelenti kelta nyelven, bölcs harcos. Ő valóban bölcs, okos és ravasz egyszerre. Egyik pillanatról a másikra képes úgy változtatni a terven, hogy mindenképpen ő jöjjön ki belőle győztesen.

Talán lesz terve arra is, hogyan szabadítsuk ki Shadowt. Tudom, hogy még él. Érzem.

És legyek átkozott, ha nem szabadítom ki.

Caedmon nem sokkal később visszatért.

-Mit tudtál meg?- nem is hagytam neki időt. Legszívesebben már most indultam volna a kiszabadítására, de Caedmon leintett.

-Még életben van. Egy hét múlva összeül a Vének bírósága, ők meghallgatják a sértetteket majd ítéletet hoznak amit azonnal végrehajtanak.

-Meg fogják ölni.

-Nem ha mi ügyesebbek és ravaszabbak leszünk náluk.

-De mit tehetünk?

Caedmon rám mosolygott, olyan atyai mosollyal.- Mintha édesanyádat látnám, ugyanaz a szépség, ugyanaz a tűz, és a fiamat is felismerem benned a rettenthetetlenségét, a bátorságát. Igazi Blacklight vagy Pax, de még nem vagy igazán közénk való.

-Nem értelek.

-Ahhoz, hogy felszólalhass a bíróság előtt át kell esned a beavatáson, ma éjszaka meg is csináljuk

-DE az nem..

-Nem, az ősi szokás szerint csináljuk. Már értesítettem az életben maradt nemeseket.

-Úgy érted mások is életben maradtak?

-Blacklightok és Graysonok is egyaránt. Az évek alatt mindegyiküket megtaláltam és most felvettem velük a kapcsolatot. Amikor meghallották, hogy mindkét család Alfája életben van feléledt az ősi tűz. Mind eljönnek ma éjjel a kősziklákhoz.

-Hogy értetted, hogy fel kell szólalnom?

-Ősi vérjogod szerint a te akaratod a Vének Bírósága felett áll. Te annak a családnak a szülötte vagy, akik az Első Farkastól származnak ilyenformán vétójogod van minden döntésük felett, de ha nem vagy beavatott akkor a jogod nem élő. Egy hét múlva a tárgyalásig a szerelmed életben marad.

-Ő nem tudja, hogy élek.

-Meg fogja tudni.

Örültem, hogy Caedmon ott volt. Az ölelése, biztosan ilyen lehet egy igazi apa, vagy jelen esetben nagyapa ölelése. A nevelőapámé sosem volt ilyen. Sosem adott ennyi erőt, annyi vígaszt.

Ma éjjel igazi Blacklight leszek, a jövő héten pedig. Minden áruló megfizet!

Caedmon még sokat mesélt nekem. Mindent elmagyarázott, ami eddig nem volt tiszta. Kiderült, hogy nekem, illetve nekünk, akik a nagy klánokból valók vagyunk nem is feltétlenül muszály átváltoznunk teliholdkor, bár ajánlatos, különben elég frusztráltak, idegesek leszünk az elkövetkező hónapban. A fiatalabbaknál viszont az átváltozás mindenképpen megtörténik, ők már nem tudják befolyásolni.

A hold hívását szintén ezért érzem előbb. Elmondta azt is, hogy a Balcklightok és Graysonok egyik képessége, hogy ösztönösen el tudják fedni az illatukat, így senki sem tudja még azt sem róluk, hogy egyátalán farkasok. Ez megválaszolta, hogy miért nem tudtak Edáról, vagy, hogy annak idején Duncan miért nem tudta, hogy én is farkas vagyok.

A vadászokról is megtudtam pár dolgot. Például, hogy ők nem változhattak át soha. Sötét cellában tartották őket olykor, és ezért haltak mind fiatalon.

A Nagy családok eltörölték a vadászok kasztját, és ha bármi történt, ami a farkasok titkát veszélyeztette, akkor az alfák és béták tettek róla, hogy semmi ne derüljön ki. Mindezt csendben, és titokban.

Az éjszaka csendjében osontunk ki a könyvtárból. Caedmon egy kietlen, erdei útig hajtott autóval, onnan gyalogosan közelítettük meg a kősziklákat. Az egész olyan volt, mint egy mini Stonhenge, és a fák rejtekéből tűz fényében ringó árnyak léptek elő. Mindenkin fekete csuklyás lepel volt. Aztán egy nő a sziklakör közepére állt.

-Ki az ifjonc?

-Pax a Blacklightok lánya.

-Ki az, aki ajánlja a beavatásra?

-Én, Caedmon, a Blacklight klán bétája, az alfák testőre.

-Caedmon, a bölcs harcos, mondd, rokonod a leány?

-A fiam lánya és Aithne, az alfák gyermekének sarja.

A nő most felém intézi szavait.

-Felkészültél e Pax, hogy viseld a Blacklight nevet?

-Igen.

-Hangodból erő, szellemedből magabiztosság sugárzik. Jöjj közelebb.

Beléptem a körbe, ekkor fellobban egy fáklya, és a tűz körbefutotta a rítus helyét, akkor vettem észre, hogy egy Triquetra, a kelta legfőbb védelmező erejének szimbóluma közepén állunk.

A nő hangosan kezdett beszélni, és éreztem, hogy valami megváltozik bennem. Hirtelen erő fejfájás tört rám, aztán ugyanolyan hirtelen el is múlt, és éreztem, hogy változom. Hosszabb lett a hajam, megnőttek a fogaim és biztos voltam benne, hogy a szemem barnáról kékre változott. Majd az elmém összekapcsolódott az összes jelenlévő gondolataival. Én beléjük láttam, ők belém láttak. Átéltem a fájdalmukat, az örömeiket, ahogy ők is az enyémet. Aztán egy csapásra vége lett.

-Akad e valaki, aki szerint a lány nem eshet át a beavatáson?-kérdezte a jelenlévőktől. De csak csend mindenütt.

A nő megfogta kezem, feltűrte a garbó ujját és egy éles késsel belekarcolt valamit az alkaromba. Ami a legfurcsább volt azonban, hogy egyáltalán nem is fáj. Sőt, meg sem éreztem.

Amikor végzett rákent valamit, amitől gyorsabban gyógyul a seb. Addigra a tűz is kialudt körülöttünk.

-Fordulj a néped felé Pax Blacklight, és üdvözöld őket.

Amikor hátat fordítottam már senkin nem volt csuklya, és mindannyiukat ismertem ismeretlenül is, hisz láttam az emlékeiket.

-A nevem Pax Blacklight. A Blacklight klán alfája vagyok. -mondtam, mintha csak egész életemben ere a pillanatra készültem volna.

-Mi a parancsod alfa?-kérdezte egy erős hang a tömegből.

-Lépj elő Lann, a Fekete Villám Kardja.

És előjött a hátsó sorból egy magas, erős barna hajú harcos. A szemében lobogott a tűz.

-Egy hét múlva a Vének bírósága és az öt Áruló család kivégzik Shadow Graysont, a Grayson alfáinak utolsó leszármazottját. Meg akarom menteni, és bosszút akarok állni. Számíthatok rád?

-Számíthatsz rám alfa.-azzal Lann térdet hajtott és felajánlotta szolgálatait, majd utána mindenki, aki még képes volt a harcra és az is akin már meglátszott az évek múlása.

Még sosem éreztem magam ennyire erősnek, mint most.

Egy hét múlva, végre pontot teszünk egy száz éves vérfürdő végére.